Talán már ki is próbáltad, megtapasztaltad, milyen csupán hallgatni a másikat, CSENDBEN MARADNI. Amilyen elképesztően egyszerűen hangzik ez, talán a legnehezebb megvalósítani. Különösen igaz ez konfliktus helyzetben. Saját gondolataid, válaszod, véleményed, felmerülő tanácsod talán türelmetlenül toporog, rángatja a képzeletbeli függönyt, alig várva, hogy színpadra léphessen, ahogy megszokta. Vedd észre, hogy felbukkannak, nyugtázd magadban, hogy ott vannak (hamarosan ők is sorra kerülnek) és most továbbra is tudatosan figyelj a másik mondanivalójára.
MIT TEHETSZ MÉG, HOGY A BESZÉLŐ TÉNYLEG TUDJA, HOGY FIGYELSZ RÁ?
Egyszerű kis megerősítésekkel jelezd a másiknak, hogy ott vagy: „Értem. Tényleg? Igazán?” Ha a másik mondani szeretne valamit, de nehezen tud belekezdeni, nyílt végű kérdésekkel hívogasd, ösztönözd a beszélgetésre: „Mondd, mi van veled?”
A néma odafigyeléssel, kis megerősítésekkel jelzed tehát a figyelmedet.
HONNAN TUDJA A MÁSIK , HOGY MEG IS ÉRTETTED?
Saját szavaiddal fogalmazd meg, amit hallottál, ami értelem szerint benne van az üzenetben. Mondd ezt vissza a másiknak! Ellenőrizd le, hogy jól értetted-e, amit mondott.
A saját értelmezésedet, érveidet, tanácsodat továbbra is tartsd még magadban. Érdemes így kezdeni a mondatot: „Jól értettem, hogy…?” „Akkor azt mondod, hogy…” „Azt hallom, hogy…”
Nem vagyunk gondolatolvasók, bátran tippelj!
A MEGÉRTÉS ajándékát adod így a másiknak, konfliktus esetén az indulati szint csökken, ezzel mintegy megágyazva annak, hogy a te mondanivalód is figyelmet és megértést kaphasson.
Trackback/Pingback